alakulata: császári és királyi 60. gyalogezred
született: Atkár 1883
kitüntetései: I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, II.o. ezüst vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Ezüst Érdemérem,
fegyverténye: „A Pruth folyónál Kniazdiow falu előtti előretolt saját állást az oroszok elfoglalták, minek következtében ellentámadást kellett végrehajtani. 1915 június 19-én este 8 órakor a 60. gyalogezred 19. százada, ahol Szecskő szolgált, kitört az állásból és sikerült az oroszokat úgy meglepniük, hogy sok foglyot ejtettek, miközben tovább nyomultak régi állásuk felé. Menetközben azonban megszólalt egy rejtve lévő géppuska, amely megakadályozta előnyomulásukat. Így már kétségessé lett az eredmény, de Szecskó lélekjelenléte és ügyessége megmentette a helyzetet. Szecskó az elfogott oroszok számát tekintve azt gondolta, hogy az oroszoknak itt már nem lehet zárt raj vonaluk, azért a körülötte lévő 8-10 emberrel hason mászva a gépfegyver közelébe férkőzött. Az orosz gépfegyver kiszolgáló személyzete észrevette Szecskóékat, néhányukat le is lőtte, de Szecskó hirtelen közöttük termett és egy tisztet és 25 embert elfogott. Így lehetővé vált, hogy csapataink ismét előnyomuljanak, a folyó partjához érjenek és vagy 1000 foglyot ejtsenek. Szecskó vitéz magatartásáért az I. o. ezüst vitézségi érmet kapta. 1915 december 2-án éjjel Szecskó szakaszával behatolt az ellenségnek erős drótakadállyal kerített állásába, több helyen átvágva a drótokat. Ezért a hadosztály-parancsnokságtól dicsérő elismerést kapott. 1916 szept. 8-án Halics előtt rajvonalunk ellen támadtak az oroszok, aminek következtében vissza kellett vonulniuk egy vasúti töltés mögé. Segítségül akart jönni egy páncélvonatunk, ami nem tudott előre haladni, mert közben az előnyomuló oroszok a töltés másik oldalát megszállták. A Szecskó századnak nem volt gépfegyvere, de találtak egy gépfegyvert a töltés mellett, amellyel Szecskó, kicsúszva a töltés mögül , a túlsó oldalon levő oroszokat hosszában végig gépfegyverezte. Így aztán bejött a páncélvonat és ennek segítségével a régi állásokat elfoglalhatták. „
Benkóczy Emil: Heves vármegye vitézei 208 old.
lakhelye: Köszeg