Alakulat: császári és királyi 65. gyalogezred 6. tábori század
Született: Eger 1886
Foglalkozása:  főszolgabíró
Felesége: Wolf Anna
Anyja neve: Uhlarik Antónia
Apja neve: Dr. Martinovics József
Kitüntetései: III.o. Katonai érdemkereszt
Elesett: Kosmierczyn 1915.08.27.
Temetés helye: Eger
Cikkek, írások:

Hősi halál.

Dr. Martinovich László elesett.

Eger, szeptember 7.

Az egész város és vármegye intelligens társadalmában mély megrendülést idézett elő az a hír, hogy dr. Martinovich László egri szolgabíró, a cs. és kir. 65-ik gyalogezred tartalékos hadnagya hősi halált halt. Kezdetben nem is akartak hitelt adni a szomorú hírnek a városban, bár két harctéri levél is egybehangzóan írta le dr. [Martinovich elestének körülményeit. Ezek szerint a megrendítő eset augusztus 27-én történt. Hajnalban általános támadás indult a Dnyeszter mellett elsáncolt orosz erők ellen. Dr. Martinovich László elsőnek ért embereivel az ellenséges drótakadályok elé, amikor ellenséges dum-dum golyó fúródott az oldalába, rettenetes sebet tépve rajta melybe pár pillanatnyi szenvedés után meghalt.

ÚJSÁG

Egyik tiszttársa már azóta az Egerben lakó édesanyját is értesítette, egy 60-as tiszt pedig, aki vele egy csoportban harcolt a következő poétikus sorokban emlékszik meg egy Egerbe írott levelében elhunyt barátjáról:

Bús, szívtépő akkordok száliának a Dnyeszter völgyéből, a zenekar a Trauermarschot, majd a Gott erhalte-t játssza — minden szem nedves — temetjük feledhetetlen kedves jó Laczi barátunkat. Itt van az ezred egész tisztikara, azután sokas tőlünk, hatvanasoktól is. Szép kis koporsót szereztek, azt még körülvették deszkával, abban alussza már örök álmát, hősi lelke meg már bizonyára oda fönn imádkozik fegyvereink győzelméért. Sírját fakereszt jelöli, neve reá van vésve, feltűnő helyen van egy nagy fa árnyékában bármikor feltalálható. Első ütközet volt, amiben részt vett, mégis úgy harcolt, mint egy oroszlán, dacolva a halállal, a leggyilkosibb golyózáporban. Előtte való nap délután együtt beszélgettünk, mindegyikünk kimondhatatlan vággyal az édes otthon iránt, lelkűnkben növekvő kedves reménnyel, majd csak haza megyünk, hisz már nem tarthat soká. Ki hitte volna akkor, hogy alig 10 óra múlva már egyikünk nem él.

Délután, jó estefelé váltunk el, én mentem vissza zászlóaljamhoz, mert már jött a parancs rohamra a hajnali szürkületben. Első volt szakaszával egész ezredében, aki az orosz dróthoz ért. Emberei vágni kezdték a muszka drótot, ő pedig, mint káplárja — ki közvetlen mellette feküdt — nekem elbeszélte, épen egy kis földrakást hányt maga elé, hogy legalább fejét bedughassa az őrült golyózáporban. A következő pillanatban bal oldalához kap, ahol a golyó bement és a szíve fölött kijött — csak annyit mondott: „Meglőttek végem“ tíz másodperc múlva már halott volt.

Dr. Martinovich szimpatikus tagja volt az egri társaságnak. Mindenki szerette mint talpig becsületes, lelkilelkiismeretes, kötelességteljesítő embert. — A harctéren mindössze pár hete volt még kin s az augusztus 27-iki volt az első halálos rohama. Nem sokkal bevonulása előtt nősült meg s fiatal özvegye iránt általános a részvét a városban.
Mélyen sújtott családja a következő gyászjelentést adta ki haláláról: Alulírottak az egész rokonság nevében mélységes fájdalommal, de a másíthatatlan isten akaratban való szent megnyugvással tudatjuk, hogy a legjobb fiú, a felejthetetlen testvér és legkedvesebb rokon dr. Matinovich László, Hevesvármegye egri járás szolgabírája, a cs. és kir. 65-ik gy. e. tartalékos hadnagya e hó 27- én hajnalban a magyar vérrel szentelt Dnyeszter-folyó völgyében Kozmyerzin falu mellett hősi halált halt. Minden nemesért és jóért dobogó szívét járta át az ellenséges golyó. S nagy fájdalmunkban mégis vigasztaló az a felemelő tudat, hogy mint rettenthetetlen hős küzdött szent ügyünkért s mint férfi a hazáért omlott el a harcmezőn. Testét idegen ország hantja födi, míg vissza nem hozzuk drága hamvait s át nem adjuk szülőföldjének! Adjon az isten örök megnyugvást testének a földben s megdicsőülést a dicsőség mezején elszállt lelkének.

Eger, 1915. szept. 7.

Dr. Martinovichot bajtársai a harctéren eltemették, de úgy értesültünk, hogy az elhalt testvér bátyja dr. Martinovich Róbert a harctérre megy, felkeresi elesett öccse sírját s elhozza őt Egerbe, hogy itt szülőföldjében aludja örök álmát.

Egri újság 1915.09.08.

Hazahozzák dr Martinovich László holttestét. Holnap lesz a temetés. Eger, november 10. Megemlékezett annak idején az Egri Újság dr. Martinovich László  járási szolgabíró hősi haláláról, megemlékeztünk az eset részleteiről már akkor jeleztük, hogy az elit hős családja, mihelyt arra módja lesz, haza hozatja a holttestet, hogy  szülőföldjében pihenje örök álmát. Martinovich László dr-t bajtársai cs. és kir. 65-ik gyalogezred tisztjei Kelet Galíciában, Kozmyerczin Iánál, ahol az ifjú hős az oroszok ellen intézett roham alkalmával ellenséges golyótól találva, hazájáért halt, a község temetőjében katonai pompával temették el s a sírját is meg jelölték. Most a hősi halált halt szolgabíró testvér bátyja dr. Martinovich Róbert nagybátyja Uhlarik Béla debreceni máv. üzletvezető mentek ki a harci rctérre a sirt felkeresni, ami sike- ilt is nekik s dr. Martinovich László földimaradványai már útban vannak szülővárosa: Eger felé. Amint a családtól értesülünk, a holttest az éj folyamán érkezik meg i egri pályaudvarra, ahonnét reggel órakor fogják átszállítani a Fájdalmas Szűzről nevezett (Hatvani) temető halottas kamrájába. > Temetése a temető kápolnájából ál után fél 4 órakor lesz. A hatvani temetőben helyezik örök nyugalomra r. Martinovich Lászlót, ahol a hős szolgabíró édesatyja, néhai Martiovich József volt egri jogtanár is fekszik.

Egri újság 1915.11.11.

Hősi halál után kitüntetés. Martinovich László dr. a katonai érdemkeresztet kapta. Eger, november 30. Csak nemrégiben kisérte el a résztvevők impozáns tömege utolsó alján dr. Martinovich Lászlót, akit családja haza hozatott a messze Galíciából, hogy szülő földjében pihenhessen meg a nagy háború vérviharéban elomlott teste. A halál tragikus fönségü jelével pecsételte már meg hősi nevét dr. Martinovich, de most a legfelsőbb hadúr is hősnek nyilvánítja őt, amennyiben a legszebb kitüntetést a katonai érdemkeresztet adományozta neki. A cs. és kir. 65. gyalogezred parancsnoksága tegnap küldötte el a kitüntetést a hősi halált halt szolgabíró fiatal özvegyének a következő levél kíséretében. özv. dr. Martinovich Lászlóné úrnőnek. istenben boldogult dr. Martinovich László ezredünk kiváló tartalékos hadnagyának adományozott legfelsőbb kitüntetést a vonatkozó okirattal mellékelve küldöm.
Fogadja Nagyságos Asszony derék férjének hősi halála fölött az ezred és a tisztikar mélyen érzett részvétének kifejezését.
Szolgáljon Nagyságodnak némi vigaszul, hogy dicső és szent cél szolgálatában távozott örökre dr. Maninovich László.
A levélhez volt csatolva a hadiékítményes III. osztályú katonai érdemkereszt s az okirat.

Egri Újság 1915.12.01.