Alakulat: császári és királyi 60.gyalogezred 11. század
Született: Eger
Foglalkozása: ügyvéd
Anyja neve: Barok Mária
Apja neve: Reich Ignácz
Kitüntetései: I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem
Elesett: Zlota Lippa 1915.07.14
Cikkek, írások:

Étet jelt adott magáról egy rég holtnak hitt egri fiatalember.

Reich József távirata Haparandából

Eger, szept. 4

Megemlékezett annak idején az Egri Újság Reich Józsefről, a tehetségei fiatal mérnökjelöltről, aki hősi hálást halt az északi harctéren, a hír hitelességéhez kétség nem fért. A harctérről hivatalos értesítés jött. A veszteséglistában ott szerepelt a neve. Barátai megírták még azt is, hogy eltemették. A családja megsiratta s szó volt arról is, hogy háború után haza hozzák. Ekkortól kezdve 25 hónapon át semmi hír nem jött felőle. Ma aztán különös távirat érkezett az egri postára. A távirat német szövege ez: Maria Reich, Eger.

Bin gesund, komme nachhause • Józsi.

(Egészsége.: vagyok, jövök haza. Józsi.)

A távirat Haparandiból kelt a svéd—orosz határállomásról. Most is megismétlődött tehát az az eset, ami már nem is olyan ritkaság a háborúban, hogy több évi hallgatás után szólaltak mag rég holtnak hitt hőseink. Ez szolgálhat. vigasztalásul sok aggódó szívnek

Egri Újság 1917. 09.05.

Amikor a halottak visszatérnek.
Dr. Reich József édesanyja mindig bízott.
Eger, szept. 5.!

Sok könnyes, átvirrasztott éjszaka sóhaját jutalmazta meg az Ég. Egy gyászba borult édesanya szívére nyájas mosollyal tekint le a szeptemberi ég hűvös kékje. Arany glóriával fonja át őszülő haját és váltig azt sugdossa:
— Tedd le azt a gyászruhát és vidám mosolyt ültess szomorú arcodra.
A fiad él. A fiadnak a szíve nem hűlt még ki. Meri az a kor van ma, amikor a halottak visszatérnek.
Tegnap megírta már az Egri Újság, hogy dr. Reick József ügyvédjelölt, az elgyászolt, megsiratott fiú 25 hónap után életjelt adóit magáról. Vigasztalásul szolgálhat ez a rendkívüli esemény sok szomorú szülőnek.
A délután folyamán fölkerestem dr. Reich József édesanyját.
Virágos, gondozott az udvar. A szirmok enyhe mosolygása és a lombok kebléből feltörő megelégedett sóhaj, az őszi napfény halk harmóniában egyesülnek, hogy üdvözölhessék a megsiratott, s sírból visszatérő fiút.
Miután bemutattam magam, Reichné székkel kínált meg. Kérdezősködésemre bájosan, egyszerűen felelt,
Arca hol elpirult, hol elsápadt, mikor a fiúról beszélt: Julius 18-én múlt két éve, hogy irt a fiam. A 60. gy. ezredben harcolt a Zlota-Lipánál. Hadapródi rangban volt. Nap nem múlt el, hogy ne irt volna. Harcok idején, vagy akkor, ha a szolgálat lekötötte és szabadságra utazott valaki az ezredből Egerbe, kis cédulácskát küldött avval a megjegyzéssel, hogy most nem tud írni többet, de felhasználja az alkalmat, hogy megnyugtassa aggódó édesanyját. A nyári harcok idején tűnt el. Ismerősei, tiszttársai megírták, hogy elesett, sírját is megjelölték. Hivatalos értesítést azonban nem kaptam a fiam haláláról. Reménykedtem, hátha elfogták . . . Lehetetlenség, mondták többen, akkor nem vittek el senkit sem az oroszok. Sohasem hittem, hogy a fiam meghalt. Szívem mélyén egy érzés mindig azt súgta: „A fiad él. a fiad él.“ Napról-napra szorongva, vártam a postát hosszú két éven keresztfii. Tegnap sürgönyt kaptam a fiamtól, az én elgyászolt gyermekemtől. Azt a boldogságot, amit érzek, lehetetlen leírni. Csak attól félek, hogy ez nem igaz, kétkedő lettem. Nehezen hiszek.
— Az orvosok úgy nyilatkoznak, hogy dr. Reich József, ki haslövést kapott, valószínűen két-hárem napig feküdhetett ájultan a halottak között. Így kerülhetett az oroszok kezébe. Ez volt a szerencséje, mert ha a mi betegszállító katonáink rátalálnak, útközben elvérzik. De a három napos ájulásban a megaludt vér megakadályozták, hogy több vér szabaduljon el a sebből.
Dr. Reich József édesanyja mosolygós arccal, könnyes szemmel áll előttem, ügy tűnik fel, mintha virágokkel földiszitett terített asztal mellett állna … A kapu ajtó halkan fölnyilik, belep egy sápadt rokkant katona és csendesen ráborúl a gyászos asszony keblére:
— Édesanyám!
— Fiam!

Egri Újság 1917.09.06. 

Mélységes fájdalommal, vérző szívvel jelentem azoknak, akik ismerték és szerették őket, hogy két gyermekem: Dr. Reich József ügyvédjelölt, a 60. gyalogezred hadapródja, még 1915. július 13-án, Rejtő (Reich) Imre oki. építész-mérnök, a 37. gyalogezred hadnagya több katonai kitüntetés tulajdonosa pedig 1917. dec. hó 17 én királyáért és hazájáért hősi halált halt. Az egyik a Ziota-Llpánál, a másik a Piavénél küzdve esett el hazája védelmében. Dúló csaták után az örök békesség honába költöztek. Sajgó fájdalmunkat enyhíti az a ludat, hogy mindketten a legdrágábbért: hazánkért adták életüket.

Eger, 1917, december 28, özv. Reich Ignáczné édes anyja.

Egri Újság 1917. december 29