Alakulat: császári és királyi 60.
Született: Mezőkomárom 1889
Lakhelye: Eger
Foglalkozása:  földműves
Kitüntetései:  I.o. Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem 2 sávval
Fegyverténye: 1914 aug. 4-én ment a harctérre. Lublin irányában a hadosztályt, amelyhez az ezred tartozott, szétverték és kiegészítés céljából Ravaruskára vonultak vissza. Ekkor századparancsnokától azt a parancsot kapta, hogy szakaszával maradjon hátra és a kozákokat mindaddig tartsa föl, míg az ezred visszavonul. E helyzetben háromszor támadta meg az orosz lovasságot, míg végre a 10. ezred rajvonalába vonultak be. Harcolt Lemberg visszavételénél is, és Przemysl irányában haladva, századparancsnokától azt a parancsot kapta, hogy 18 emberével maradjon vissza és fedezze az ezred visszavonulását. Ekkor a kozákok bekerítették Kerékgyártó szakaszát. Lelkesítő szavaira azonban a kis csapatnak sikerült az orosz lovasokat szétzavarni, mely alkalommal Kerékgyártó 2 embere meghalt, ő pedig 16 emberével megmenekült. Hősi magatartását ekkor a zászlóaljparancsnok oklevéllel dicsérte meg. 1914 okt. 18-án a Rudniktól északra levő kastélynál Kerékgyártó azt a parancsot kapta, hogy szakaszával a kastélytól 3oo méternyire levő vashidat védje és az átkelni akaró oroszokat mindaddig tartsa vissza, míg az ezred be nem ássa magát. Szakaszával háromszor támadva az oroszokat, feladatát megoldotta. Még azon éjjel az ezred 3 szuronyrohamában vett részt, mely alkalommal lábát átlőtték. Vitéz magatartásáért az I. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. Felgyógyulása után a Kolomeánál harcoló ezredéhez került vissza. Ekkor is több ütközetben vett részt. 1916 novemberében Beremiában, vonalban levő századánál azt a parancsot kapta, hogy a két állás közé menve, vegye tűz alá az orosz állásokat és a figyelmet vonja magára addig, míg a két harcvonal között levő Jagielnica községet kiürítik. Sikeres ténykedéséért a bronz vitézségi érmet kapta. 1916 jún. 4-én a hatvanasok állásait az oroszok pergőtűz előkészítéssel nagy erővel támadták meg. Az ezredtől balra levő 66. ezred vonalát áttörték, minek következtében vissza kellett vonulniuk. Kerékgyártóék ekkor 1/2 századdal a visszavonulás fedezésére visszamaradtak. Orosz túlerő három ízben is bekerítette őket, Kerékgyártó lelkesítő biztatására azonban az emberek kitartottak és mindannyiszor szuronyrohammal törték át az orosz gyűrűt. Június 18-án Kerékgyártó a legutolsó rohamnál kézigránáttól 8 helyen megsebesült, szakasza pedig 5 ember kivételével meghalt, vagy fogságba esett. Kerékgyártót az oroszok halottnak vélték és ott hagyták. Majd eszméletre térve látta, hogy az oroszok feléje közelednek. Magát a végsőkre elszánva, a közvetlen közelben levő Strypa folyóba vetette magát és a reá zúdított orosz golyók záporában századtisztjei húzták ki a vízből. 66%-os rokkant lett.

Benkóczy Emil: Heves Vármegye Vitézei 158 old.