Alakulat: magyar királyi 13. honvéd gyalogezred
Született: Eger 1891
Lakhelye: Miskolc
Kitüntetései: III. o. Vaskoronarend hadiékítményekkel, III. o. Katonai Érdemkereszt hadiékítményekkel, Bronz Katonai Érdemérem, Magyar Koronás Ezüst Érem, Magyar Koronás Bronz Érem, Károly Csapatkereszt.                                        Előmenetele: hadnagy 1911.11.01., főhadnagy 1914.08.01. százados 1917.11.01., őrnagy n.a. 
Fegyverténye:  Mint a m. kir. pozsonyi 13. hv. gy. e. 8. századának parancsnoka, okt. 28-án d. e. 10 órakor Ostraviec mellett azt a parancsot kapta, hogy az ellenséggel érintkezésben visszavonuló 73. hv. gy. dandár oszlopainak és ütközetvonalának nehéz oldalmenetét, mint oldalvéd a végsőkig való ellenállással biztosítsa. A feladatot egy, az áttekintést gátló erdővel szemben — mely az utánnyomuló ellenséges lovasságtól hemzsegett — kellett megoldani, úgyhogy Kiss háta mögött egy, az ellenség által bármikor megkerülhető vízvonal feküdt. A hídfőszerű ellenállási vonal elfoglalása, melynek előkészítéséről az ellenséges tűzhatás miatt szó sem lehetett, már csak súlyos veszteségek árán sikerült. Mégis sikerült az ellenséges túlerőt a kiterjedések leplezésével és célzott tüzeléssel fejlődésre bírni s ezáltal a dandár oszlopainak és vonatának elvonulásához szükséges időt megnyerni. Annak ellenére, hogy az oroszok a döntést a sötétség beálltáig akarták kierőszakolni, és a községet Kiss háta mögött felgyújtották, 1/2 századdal a mozgó utóvéd szerepét átvéve, folyton harcolva, éjfélkor ezredéhez csatlakozott. E harcban Kiss százada 5o%-os veszteséget szenvedett. 1915 január 27-én, mint a 13. hv. gy. e. 1. századának parancsnoka, Zurowinnál azt a parancsot kapta, hogy az ezrednek Lutowiskára való előnyomulását feltartó s a 671. erdős magaslatot megszálló ellenséges csoportot századával vesse vissza. Az előnyomulástól oldalt fekvő magaslatról az ezred részei a magas, hóborította erdős terepen már jelentős veszteséget szenvedtek. Rajvonalba ment át századával, melyhez géppuska is csatlakozott. Kiss az ellenséget közelharc távolságra megközelítette, s az erősen kiépített állásokat szuronyrohammal elfoglalta. A magaslat birtoka a Lutowiskára való előnyomulásra döntő volt, s azt az I. zlj. el is foglalta. — 1915 febr. 10-től márc. 24-ig a San melletti procisne-i vonal parancsnoka volt. Az ezen vonalból a Frodonice hegylánc elfoglalására megindított támadás alkalmával századának, mint élszázadnak, a kora reggeli órákban a zajló Sanon átgázolással kellett a támadást bevezetnie. Bürü, vagy hadihíd elkészítése a nyílt terep miatt lehetetlen volt. A század támadási iránya jobbszárnyával a Prodisnétől északra fekvő korcsma volt. Az átkelés, az ellenség valamennyi harci eszköze által teljesen uralt sebes folyású, jégtábláktól zajló folyó átgázolásával rendkívül áldozatok árán sikerült, és százada estére a támadás célját elfoglalta. 1915 áprilisra az ezred zászlóalja, hadilétszámának negyedére leolvadván, az Oroszpatak—Kistopolya—Juhászlak vidékére betört ellenséggel szemben képezett ellenállási vonal mögött állott, mint hadtest tartalék. Az ellenség folytonos támadása a gyenge vonal áttörésével fenyegetett, ami tartalékok híján, csak egy erélyes ellentámadással volt meghiúsítható. A helyzet kritikus voltára jellemző, hogy a hadtesttartalék támadására kiadott parancsot a kötelékben lévő hadosztály parancsnoka személyesen közvetítette. Kiss századosnak feladata volt a 653. magaslatoknak mindenáron való elfoglalása. A felderítés szerint az állásban frissen váltott, többszörös túlerőben lévő ellenség volt beásva, látótávolságra a saját rajvonaltól. A terep erdős volt, derékig hóval borított, az ellenséges állások pedig kidöntött fenyőtörzsekkel és drótakadályokkal voltak eltorlaszolva. A Kiss századnak a hegygerincen kellett előnyomulni akként, hogy egyúttal a jobboldalon a támadást is biztosítsa az ellenség ellentámadása ellen. A támadás délután 5 órakor indult meg, a védőállásból való kitöréssel. A védőállás vonala és géppuskái közvetett lövéssel a támadó csapat feje fölött az ellenséges állás mögötti tartalékokat vette tűz alá, hogy azokat a rajvonal sűrűsítésében meggátolja. A támadást Kiss meglepően hajtotta végre, az ellenség ellenállása kemény kézitusa után megtört. Az állások elfoglalásával a tartalékok megadták magukat s több, mint 600 foglyot szállítottak hátra. Kiss századának azonban kétharmad része sebesült és halott. Mellette sebesült meg Kocsis zászlós, aki az arany vitézségi érmet nyerte el. Az ellenséges ellenállás az egész vonalon megtört és védelembe ment át. Az ezredet e fegyvertényért a vezérkar hivatalos jelentésében is megdicsérték. Kiss pedig hősi magatartásáért a 3. oszt. katonai érdemkeresztet kapta. A 307. hv. gy. e. felállítása óta Kiss az ezred segédtisztje volt. Részt vett az ezred minden harcában, néhány hétig, zászlóaljparancsnok is volt. A bukovinai harctéren ezrede 1916 júl. 20-án Storofinetz-ről való visszavonulás közben azt a parancsot vette, hogy a legrövidebb úton Crudynon át azonnal csatlakozzék a dandár csapataihoz. A 307. hr. gy. e. akkor még széles arcvonalban utóvédállásban, tagozva volt. A gyülekezési parancsot az ezred elkésve kapta, mert az est beálltakor a Cernowitz felől előnyomult ellenség oszlopainak élével a crudyni műutat már elérte. Gyors intézkedéssel sikerült még az ezred zömét idejében kivonni az ellenséges tűzhatás alól s azokat a Crudyntól délnyugatra levő ellenállási vonalra irányítva, a völgyszorosok elzárásához készenlétbe helyezni. Egy zászlóalj erejű csoport és egy géppuskás-osztag, valamint az ezredtörzs, utászok, lovasszakasz, utoljára kezdte meg a visszavonulást. Az alkonyati felderítés szerint a Crudyn felé vezető utat az ellenség már átlépte s a Serethen átvezető hidat megszállotta. Az elszigetelt csoport tehát csakis egy, a sötétség leple alatt végrehajtott áttöréssel kerülhette el a hadifogságot. A helyzet kritikus volt, mit még növelt a legénység deprimált hangulata és a teljes sötétség, amit egy jégesővel párosult felhőszakadás követett. Minden tájékozódás lehetetlen volt, mégis sikerült nagy kerülővel a folyón levő bürün átkelni s a különítményt a Crudyn felé vezető iparvasút mentén sok nehézség árán éjjeli támadáshoz csoportosítani. A támadás keletnek fordított arcvonallal történt. Két század zárt rajvonalban, tűzvonalba, a jobb és balszárnyon egy-egy század lépcsőviszonyban tartalékként állott, szuronyrohamra felkészülve. Ezredtörzs a tűzvonal közepén, az iparvasút töltésén vezeti az irányt. Gépfegyver egyenlőre fedve maradt a lovasszakasszal együtt, ezredutászok a rohamban szintén részt vesznek. Az előrenyomulást az ellenség a crudyni-út elérése előtt közvetlen közelről felfedezte s azt minden oldalról összpontosított gyalogsági-, géppuska-, kartácstűzzel árasztotta el. A századok megtorpantak s a legénység egy része visszaözönlik. Ekkor az egész csoport elfogatását megakadályozandó, a visszafutó legénységet Kiss gyülekeztette és azokat az ezredtörzs közvetlen személyzetével megerősítve, egy rohamcsoportot képezett, melynek kivont karddal az élére állott. A néhány lelkesítő szó után végrehajtott roham sikerült; a közvetlen tűzhatás ellenére, a többszörös túlerőben levő mindhárom fegyvernembeli ellenséget kézitusa távolságból visszadobta, s az így támadt zavarban az egész különítmény elvonulását biztosította. Kiss Vilmos ezen gyönyörű fegyvertényéért a 3. oszt. Vaskorona-rendet kapta.

Benkóczy Emil: Heves Vármegye Vitézei 60-63 old.