Alakulat: császári és királyi 67.gyalogezred
Született: Kosma 1888
Lakhelye: Eger
Foglalkozása: városi adótiszt                                                                                                                                                                                  Kitüntetései:  Bronz Signum Laudis hadiszalagon kardokkal, I.o. Ezüst Vitézségi érem, II.o. Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem
Fegyverténye: Az ezred V. zászlóalja, mint ezredtartalék, 1916 májusában került a tűzvonalba. Wolhyniában Rostoky és Lopusno között volt a 17. század harcvonala, amelyben Libiczey főhadnagy is szolgált. Az első szakasz a jobb szárnyon helyezkedett el, a balszárny szakasz, parancsnoka Libiczey  százados volt, a rostoki erdőre támaszkodott. Június 2-án megtörtént a lucki áttörés. 4 millió emberrel és 4ooo ágyúval vette kezdetét a  Brussilow  offenzíva és közel 48 óra alatt 100.000 magyar ember pusztult bele a wolhyniai mocsarakba. A frontot visszavettük, s ebben június 16-án sorra jött a 67. gy. e. vonala is. Az orosz azonban ennek neszét vette, mert 15-én alkonyatkor váratlanul megtámadta az ezredet, hogy azt zárótűzzel lekötve, észak felől az éj leple alatt bekerítse és elfogja. Terve nem sikerült, mert támadásuk összeomlott. A lövészárkok megrongálódtak az erős ágyútűzben és Libiczey, tudván, hogy az ágyútűznek az újoncokra nagy morális hatása van, az orosz tüzérségi előkészítés alatt többször végigjárta századát, lelkesített, biztatott, hogy együtt tarthassa embereit. A lövészárok helyenként romhalmaz volt, és hol dombokon, hol gránáttölcséreken kellett áthaladnia. Libiczey megjelenése bizalmat öntött a csüggedőkbe, s teljesen készen találta őket az orosz támadás, amit embereivel erélyesen visszautasított. Ezután megkezdődött a század visszavonulása Lopusno felé, amikor úgy intézkedett a századparancsnok, hogy a Libiczey szakasz lesz az utóvéd. Éjfélkor Libiczey is Lopusnó alá ért, ahol az V. zászlóalj gyülekezett s ott csatlakozott századához. A hadállásban csak kisebb őrségek maradtak, hogy tartsák a lassú tüzet. Éjjel 1 órakor megindult a zászlóalj hátrafelé s a 17. század adta az utóvédet, amelynek utóvde a Libiczey-szakasz volt, 2 géppuskás osztaggal. A visszavonulás erőltetett menetben folyt, hogy a zászlóalj még virradat előtt elérje a spaki állást. A visszavonulás sikerült, csupán az utóvédét leplezte le a gyorsan felkelő nap, s az orosz ágyútüzet bocsájtott rájuk. A helyzet nehéz volt, de Libiczey lelkesítő szavai most sem bizonyultak hiábavalónak; annak ellenére, hogy sok sebesülés történt, 1916 június 16-án reggel 4 órakor már az új hadállásban volt a Libiczey-szakasz is. Ekkor ért a vonal elé egy üldöző kozákcsapat, mely a tábori őrsöt megtámadta, a géppuskatűzben azonban ez is megsemmisült. Libiczey vitéz magatartásáért az I. oszt. vitézségi érmet kapta. 

Benkóczy Emil: Heves Vármegye Vitézei 69-70 old.