Alakulat: császári és királyi 60.gyalogezred
Született: Eger 1881
Foglalkozása: gimnáziumi tanár
Kitüntetései:  Ferenc József Rend Lovagkereszt kardokkal, II. o. Lelkészi Érdemkereszt, Bronz Signum Laudis hadiékítménnyel, Károly csapatkereszt
Fegyverténye: 1914 aug. 26—28-ig a pukarsowi, nov. 23—36-ig a Krako körül levő harcokban, majd a limanowai csata után a visszavonuló oroszok üldözésében, (dec. 10—19-ig) ezredének első vonalában teljesítette lelkészi kötelességét. Az 1914/15.-i tél mozgó háborújában ezredével mindenkor a legszorosabb kapcsolatban volt. Vigi5 januárjában Siemiehowban voltak nehéz állásban, úgy, hogy a legénység csak sátorlapokban vihette magával a hideg ételt, de így is minden alkalommal súlyos és halálos fejlövések történtek. Ebben a nehéz helyzetben tartott január 13-tól naponkint prédikációkat és könyörgéseket. E szolgálataiért az ezredparancsnok a II. oszt. lelkészi érdem keresztre terjesztette föl Rédeyt, amit meg is kapott.— 1915-ben április elejétől május 10-ig naponként a lövészárok mögött 200- 300 lépésnyire levő Putzniky falu templomában miséjét elvégezve, az Úr Szent Testével ment a lövészárokba, hogy nap-nap után 70—75 ember húsvéti szentgyónását fogadja és megáldoztassa őket az ellenség folytonos tüzelése között… A Pruth melletti csatákban ig15 június 8-ig ezredlelkészi kötelességét a 60. gyalogezred 3. zászlóaljánál fejtette ki nagy buzgalommal. 1915 aug. 9-én Gabrielovszkában Cseh József zászlóvivő őrmester kolerába esett. A betegség miatt elkeseredett embernek egy fél napig kellett a lelkére beszélnie, míg Rédey, az ellenség heves tüzelése között elláthatta az utolsó szentségekkel, melyeknek feladása után az őrmestert néhány óra múlva már el is temette. 1916 tavaszi hónapjaiban Duliby, Zsebrody és Beremiany falvakban miséi, gyóntatásai és temetései állandó ágyú és fegyvertűz alatt történtek. Legnehezebb volt azonban helyzete Beremiányban, ahol a templom és temető a lövészároktól mindössze 80—100 lépésnyire volt. Utolsó húsvéti gyóntatását 1916 április 13-án a nevezett falu plébániai épületének harmadik szobájában tudta befejezni. Az egyik szobának a fala ugyanis, amelyben a gyóntatást kezdte, ágyúgolyótól erősen megrongálódott, a másik szobának falai is inogtak már és ablakai kiestek a gránátrobbanások következtében, így kénytelen volt folytatni a gyóntatást egy harmadik szobában, amelyet még aznap délután szétvágott a gránát. A gyóntatás után a templomban misézett és áldoztatott a leghevesebb tűzben, úgy, hogy a szentmise végeztével a templom tetőzetéből jóformán semmi sem maradt meg. Ez az idő a Brussilov offenzívának tulajdonképpen már előjátéka volt, majd megtörtént teljes kitörése. 1916. év július és augusztus hónapjaiban, midőn a 60. ezredet két ízben is teljesen megsemmisítették, Rédey maga is csaknem fogságba került, mert a legsúlyosabb körülmények között vett részt az ezred harcában. Aug. 27-én miséje és szentbeszéde alatt oly nagy volt a csatazaj, hogy a szót alig lehetett érteni és a prédikációja alatt történt, hogy a jobbján álló egyik bajtársát fejlövés érte. A Brussilow-offenzíva alatt teljesített vitéz és önfeláldozó magatartásáért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1917-ben a Kerenszky-offenzívát megelőző hónapokban, Pawelce előtt, az ezrednek nap-nap után sok halottja volt. A temető állandóan tűz alatt állott, úgy, hogy csak egy-egy fatörzs védelme alatt tudta elesett bajtársait eltemetni. Mint más helyeken, úgy itt is folytonos összeköttetésben volt bajtársaival. Egyik alkalommal azonban csak a legnagyobb életveszedelem között tudott hozzájuk férkőzni, mert olyan nagy volt az ágyútűz, hogy a zászlóaljparancsnok betelefonált az ezredparancsnoksághoz, hogy a lelkészt ne engedjék ki. Rédey azonban már útban volt és állásukat el is érte. Hasonló esete vott Tölgyes mellett is 1917 októberében. 1917 júliusában végig harcolta a heves Kerenszky-csatát, amelyből kifolyóan megkapta a III. oszt. katonai érdemkeresztet. — 1918 május elején ezredével Odesszába ment a bolsevizmus elnyomására, itt is derekas munkát végzett, mert roppant kellett a tiszteknek ügyelniük, hogy a legénységet a mételytől megvédjék. Itt érte őket a lőszerraktárnak az utolsó ítéletre emlékeztető, félelmetes, városrészeket romba döntő felrobbanása, amikor ezredének is igen sok embere elpusztult.

Benkóczy Emil: Heves Vármegye Vitézei 84-86 old.