Születéskori név:  Sznitsák Béla
Alakulat: magyar királyi 30. honvéd gyalogezred
Született: Eger 1880
Lakhelye: Budapest
Kitüntetései: Magyar Érdemrend Tisztikereszt, Lipót rend lovagkeresztje, Tiszti Arany Vitézségi érem, III.o. Katonai Érdemkereszt, Ezüst Signum Laudis 2X, Bronz Signum Laudis, Bronz Signum Laudis zöld szalagon, II.o Magyar Érdemkereszt, Sebesülési érem 2 pánttal, Nemzetvédelmi kereszt, Katonai Jubileumi Kereszt, Háborús Emlékérem, III.o. Tiszti szolgálati jel, 
Előmenetele: 1900.11.01. hadnagy, 1906.05.01. főhadnagy, 1913.05.01. százados, 1918.11.01. őrnagy, alezredes n.a., 1921.09.01. ezredes, 1929.05.01. tábornok
Fegyverténye: Mint százados 1918 közepétől a háború végéig a 64- hegyhadosztály rohamzászlóaljának volt parancsnoka. Az 1918 október végén a Piavénál vívott védelmi csatában a Szinay százados vezette rohamzászlóalj a 64- honvédgyalog-hadosztály harcaira is, ezáltal az egész Isonzó-hadsereg helyzetére döntően folyt, be. A 64. honvédhadosztály a Papadopoli sziget déli csücskétől keletre és ettől délre, Roncadellétől nyugatra állott. Az ellenség heves gáztűz után, október 26-án támadásba ment át és a hadosztály jobb szárnyát Ormellóig (6 km-nyire a Piavétől) és a középrészt Roncadelléig (3 km-nyire a Piavétól) visszanyomta. A jobb szárnyon álló 6. népf. gyalogezredet az innen északra álló 7. gyaloghadosztály visszafutó csapatai magukkal rántották. A hadosztály-parancsnokság, az északi szárnyon az 1. népf. gyalogezredet, a középen a 64. rohamzászlóaljat indította ellentámadásra. Az 1. népf. gyalogezred eleinte szépen tért nyert, 5oo foglyot ejtett, azonban Ormellétől 3 km-nyire nyugatra megakadt. A rohamzászlóaljnak Roncadellén és az ettől nyugatra levő Negrisia folyón keresztül a Piavéig kellett előnyomulnia. Ellenséges nehéz tüzérség Roncadelle előterepét a leghevesebb tűz alatt tartotta. Szinay százados az egyenként szakadozott zászlóalj élére állva, az ellenséges zárótűzön átvezette azt s célszerűen, merészen és bátran vezetett rohammal Roncadellét visszafoglalta. Ezután következett a Roncadelle-Negrisia, majd a Negrisia és Piave között levő terület megtisztítása. A hadosztály, mely a Piavétől el volt szorítva, déli szárnyát és közepét a Piavéig újból előretolhatta és az ellenséget oldalában fenyegethette. A rohamzászlóalj az ellenség délfelé való előnyomulásának véget vetett. Midőn az ellenség újólag támadott és a zászlóalj részeit bekerítette, azok átvágták magukat. A túl erős ellenség támadása elől a zászlóalj minden talpalatnyi teret tartva, csak lépésről-lépésre vonult vissza és az Ormelle-Roncadelle vonaltól keletre lévő térbe való elrendelt visszavonulás után, a kijelölt védendő körletben a nagy veszteségek, az ellenséges nehéz tüzérségi tűz által okozott erkölcsi megrendítés és a napi heves harc viszontagságai ellenére is szilárdan kitartott. A rohamzászlóalj több napi sikeres harca azt eredményezte, hogy a 64. hadosztály kitarthatott, de lehetővé vált az is, hogy az Isonsó-hadsereg visszavonulását okt. 36-án a Piavétól nemcsak zavartalanul végrehajthatta, hanem, hogy az anyagi kiürítés is hiánytalanul keresztülvihető volt. Október 30-án a 64. honvédgyalog-hadosztály felsőbb parancsra megkezdte visszavonulását és kiürítette a becsülettel megtartott harcteret. A visszavonulást az olaszok nyomásával szemben, a rohamzászlóalj, mint utóvéd derekasan fedezte. A 64. honvédhadosztály, de különösen a rohamzászlóalj magatartása a magasabb parancsnokok elismerését és csodálatát váltotta ki. Ha ez, az akkori felborulás miatt nem nyert látható megjutalmazást, úgy mégis meg kell említenünk, hogy a 64. honvédgyalog-hadosztály és különösen annak rohamzászlóalja, az Isonsó-hadsereg parancsnoka Wurm vezérezredes, Tamássy tábornagy, a IV. hadtest parancsnoka, továbbá Körner Tivadar ezredes, az Isonsó-hadsereg vezérkari főnöke részéről a legnagyobb fokú szóbeli elismerést és dicséretet kapták. A visszavonulással megkezdődött a harc egy új ellenség, a felbomlás ellen. A hadosztály a Piavétól Nagykanizsáig zárkózottan és egységesen tette meg az utat. Az Isonsó-hadsereg hadtáp körletében még valahogy rendben ment a visszavonulás , jó idő volt és az ellenség csak repülő támadásokat végzett és veszteséget is okozott. Az új jugoszláv határon megkezdődött az élet halálharc. Az Isonsó hídját jugoszláv szabad csapatok zárták el a magyarok elől, így Savognánál a 64. rohamzászlóaljnak kellett azt rendszeres támadással, illetve rohammal birtokba venni. Az Isonsó átlépésével hadseregünk züllésének és a pániknak rémbe illő képei tárultak a visszavonulók elé. Végtelen szekérsorok, melyek rend és cél nélkül igyekeztek előre, nehéz lövegek, autók, fényszórók, teljes géppuskás felszerelés, lőszer raktárak, szétzüllött csapatok. Minden züllött, széthányódott, a csapatok elszéledtek. Jugoszláv és cseh nemzeti csapatok állták el a visszavonulok útját és verték szét a szervezett kötelékekben visszaérkezőket. Haidenschaftnál egy egész cseh dandár volt felállítva 3 a géppuskával. A visszavonulókat fel akarták tartóztatni, azonban, midőn a hadosztály csapatai, élükön Szinay rohamzászlóaljával zárkózott rendben, nagy létszámmal és ragyogó fegyelemmel megjelentek, elpárolgott a cseh társaság. A további visszavonulás alatt a destruktív elemek befolyása mind nagyobb lett. A jugoszláv kormány a leszerelt katonákat, mint egyenként utazókat szállította hazájukba. A leszerelés, a hadsereg szétzüllesztése, nagy hatással volt a visszavonulókra. Nagy élelmezési nehézségek állottak be. A hadosztály 3ooo db., a laibachi mezőn zsákmányolt lóval lovasított hadosztállyá alakult át, és így tette meg az utat hazáig. A nagy nehézségeken csak a tisztek ragyogó példája, a meggyőződésen alapuló fegyelem, a hazaszeretet és férfiasság legnagyobb erénye : az önfeláldozás segítette át a csapatokat úgy, hogy teljes felszereléssel és 3ooo létszámfeletti lóval érték el Nagykanizsát. A legkitűnőbb tisztek legjobbjai előtt ragyogó példával járt elöl Szinay. Ez a hős, aki a legnagyobb pergőtűzön keresztül vitte előre csapatát és az újkori háború öldöklő tüzében teljesítette a rábízott feladatott, nem esett kétségbe akkor sem, amidőn kemény harcának jutalmát , a győzelmet összeomlani látta, hanem az összeomlás alatt is a legragyogóbban teljesítette kötelességét és rendben, fegyelemben adta vissza a rábízott csapatot a hazának. Az akkor bomladozó hadsereg és a katonai erkölcsök züllése közepette, mint világító napsugár tűnik szembe a 64- rohamzászlóalj példája. A zászlóalj nagy része fiatal tisztekből és megtört, kiéhezett és fogságból visszatért legénységből állott. Ebbe a tömegbe vasakaratot, lángoló és a legnagyobb próbát is kiálló kötelességérzetet sugárzott személyes példájával, célszerű vezetésével és rendíthetetlen állhatatosságával Szinay Béla. Nevezett vitéz tetteiért a 64. honvéd gyaloghadosztály által a Lipót-rend lovagkeresztjével való kitüntetésre hozatott javaslatba, később pedig a Mária Terézia Rend káptalanja a tiszti arany vitézségi éremre való érdemességét odaítélte.

Benkóczy Emil: Heves Vármegye Vitézei 93-95 old