alakulata: császári és királyi 60. gyalogezred
született: Egerszalók 1890
foglalkozása: erdőőr
kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme 2x
fegyverténye: „1917. július 3-án kezdődött az orosz offenzíva Stanislaunál, mely alkalommal Körösi András a cs. és kir. 60. gyalogezred kombinált gépfegyver századában, mint szakaszparancsnok volt beosztva. A kiadott parancs értelmében a kombinált géppuskás század a Jatrána-Górán lévő tartalék állást szállta meg a Bachmulde mögött. Előttünk az első vonalat a 66-osok, a másodikat a hatvanasok tartották. Az ellenség a Bachmulde és a Gränzmulde áttörésén iparkodott, itt támadott a legnagyobb erővel. Támadása sikerült is, mert az 1. és 2. vonalba behatolt, azonban a Körösi-szakasz és a közelben lévő legénység tüze következtében a támadás meghiúsult. A géppuskák úgy voltak felállítva, hogy azokkal az ellenséget igen jól oldalazhatták. Az állások elfoglalására azonban az ellenség minden eszközt felhasznált. Nagy fölényben lévő tüzérsége, mely állandóan gázgránátokkal árasztotta el a terepet, nagyon megnehezítette a lő-szer és élelem utánpótlását. Az ütközet 3-án kora reggeltől 7 óráig tartott, mely alatt az orosz gyalogság igen erős tüzérségi előkészítése után 12 ízben támadott, mely támadásokat Körösi mindannyiszor géppuskával visszavetette. Július 7-én, mikor már az összes saját tartalékokat bevetették, az ellenség újból támadott és sikerült nekik állásainkat Jamaicánál áttörni. Körösi akkor észrevette, hogy az oroszok kezdik felgöngyölíteni állásainkat és előnyomulnak a Jutrána felé. Erre Körösi a bal puskával a saját állásokban feléje nyomuló ellenséget erős tűzzel megállította, míg a jobb puskával az előterepet tartotta tűz alatt. Ezalatt az ezred- és a zászlóalj parancsnokság között az összeköttetés megszakadt, Körösi századparancsnoka és az 1. géppuskás szakasz fogságba jutott. E válságos helyzetben észrevette, hogy a Pawekce erdő felől, hátulról, az ellenség bekerítéssel fenyegeti. Mivel pedig hallomásból tudta, hogy a cs. és kir. 2. gyalogezred a támogatásra előnyomulóban van, azok megérkezésében bízva, az állást tovább tartotta, addig, míg lőszere teljesen el nem fogyott. Ekkor a visszavonulást nyugat felé elrendelte és csatlakozott egy másik géppuskás századhoz, mely a Cresowo állomás irányában, a Hadffy műúton gyülekezett. Itt találkoztak a 2. gyalogezreddel és egy német zászlóaljjal, ahová beoszttatták magukat és a Dumkánál keresztülvezető tartalékállást szállották meg. Körösiék délután kezdték meg az első ellentámadást, ami sikerülvén, az oroszokat visszaverték Pavelce községig. Később azonban, erős ellentámadás következtében ismét Dumkara vonultak vissza. Az alkonyatkor megkezdett 2. ellentámadásuk sikertelen maradt. Másnap hajnali 2 órakor Körösi pa-rancsot kapott ezredéhez való azonnali bevonulásra, mely akkor a Huscisca községtől északra levő állásokat foglalta el. Reggel 4 órakor az ellenség megkezdte a tüzérségi előkészítést. Ez délutánig fokozódott s utána megindult a gyalogsági támadás. A 60. ezredtől balra Dumkánál német zászlóalj harcolt. Az ellenség főtámadása ellenünk irányult és a németeket visszavonulásra kényszerítették, minek következtében az ellenség a hatvanasok oldalába került, így ezek is visszavonultak. Ezután a hatvanasok a wistowni erdőben gyülekeztek, mikor is Körösi parancs folytán a géppuskás félszázad parancsnokságát átvette és mint utóvéd osztatott be. Itt az volt a feladata, hogy a Wistown község előtti magaslaton addig tartsák vissza az ellenséget, amíg a főcsapat a Calusnál lévő védőállásokat el nem foglalja. 9-én járőrharc kezdődött, majd lovas-sági támadások indultak az utóvéd ellen, de mindannyiszor hiába. A géppuskák igen eredményesen működtek, de újabb túlerős gyalogsági támadás elől vissza kellett vonulniuk. A harc legjobban a calusi országút felrobbantott hídjánál fejlődött ki. A lőszer elfogyott, a pótlás lehetetlenné vált, így Körösi századához bevonult. A géppuskák kijavítása után, este ismét vissza-ment az állásba. 10-én az ellenség ismét támadott, minek folytán a németek megkezdték a visszavonulást. Körösi ezt észrevette, és a géppuskákat annyira vitte vissza, hogy a németek elhagyott állásait, amelyben már ellenség volt, teljesen oldalazhatta, és evvel az állások felgöngyölítését megakadályozta. Ekkor érkezett meg a 2. gyalogezred egy százada, amellyel az ellenséget visszaszorították. Körösi e harcokban tanúsított erélyes, önfeláldozó és körültekintő működésé-ért az arany vitézségi érmet kapta.”
Benkóczy Emil: Heves vármegye vitézei 169-170. old.
lakhelye: Egerbakta