alakulata: császári és királyi 60. gyalogezred
született: Parád 1892
foglalkozása: földműves
kitüntetései: Katonai Érdemkereszt III. osztálya, I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme
fegyverténye: „1915 július 25-én került a VII. hadtest kötelékében, az Isonzó-fronton lévő tűzvonalba. Zászlóaljának a feladata volt a 118. magaslat, a Monte dei Sei Busi, a doberdói fennsík szélén Doberdo község előtti San Martino és a Monte Cosici között emelkedő és a frontban leg-jobban előre ugró kis magaslat megvédése. Állásaik még nem voltak kiépítve, csak az egyes sziklák és karsztfalak mögött lehetett arcvonalunknak problematikus értékű védelmet találni. Így találta őket a II. Isonzó-csata, amely pergőtűzszerű tüzérségi előkészítéssel kezdődött. A Karszt-fennsík nyugati szélén fekvő vonalat az Isonzó deltából hajóágyúkkal oldalazták az olaszok és a tüzérségi lövedékek a sziklás, köves talajon hatványozott mértékben hatottak. Az utánpótlás szinte lehetetlen volt, mert az ellenség teljesen belátott az állásokba. E nehéz helyzethez járult még a kimondhatatlan szomjúság és a szinte kibírhatatlan hullaszag. Ily körülmények között vívta a II. zászlóalj 8 napon keresztül az élet-halálharcot állásaiért, az utolsó emberig, az utolsó csepp vérig, győzelmesen. Ebben a nehéz, szinte vég nélkülinek látszó harcban Márkus Béla, mint szakaszparancsnok többször kiegészített szakasza élén úgy a támadások visszaverésében, mint a közelharcban, az ellentámadásokban példaadó szívóssággal viselkedett. Vitéz magatartása jutalmaként még a harc folyamán soron kívül léptették elő zászlóssá és felterjesztették az I. oszt. vitézségi éremre, amelyet a harc után pár hétre József főhercegtől, mint hadtestparancsnoktól meg is kapott. Másik kitüntetését, a 3. oszt. katonai érdemkeresztet, mint fiatal tart. had-nagy kapta a Kirlibaba körüli harcokban. Itt, mint Kary Béla altábornagy, akkori vezérkari ezredes csoportjának segédtisztje, 1917 július 27-én a Dadus hegyhát elfoglalásánál már a kora reggeli órákban megsebesült. Tekintettel azonban nélkülözhetetlen voltára, sebesülten küzdötte végig az egész támadást, s csak annak sikeres befejezése után ment a segélyhelyre.”
Benkóczy Emil: Heves vármegye vitézei 75-76 old.
lakhelye: Eger