alakulata: császári és királyi 17. tábori tüzérezred
született: Sirok 1885
foglalkozása: földműves
kitüntetései: I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem 2x, Károly Csapatkereszt,
fegyverténye: „1918 április havában Ukrajna megszállásakor ezredével a proszkorosrasdolnai vasútvonal mellett haladt Odessza felé. Darnóvári ekkor ütegénél, mint lövegvezető volt beosztva. Rasdolna vasútállomásnál az orosz vörösök két páncélvonattal ellentámadásba mentek át, mert egy magaslatot akartak elfoglalni. Az ütegparancsnok ezt észrevette és Darnóvárinak azt a parancsot adta, hogy lövegével, a lehető leggyorsabban a magaslathoz hajtson és azt tartsa addig, míg gyalogságunk és az üteg többi része meg nem érkezik. A parancsot teljesítette, a magaslatot elfoglalta és a tüzelést a már látható ellenségre megnyitotta. A tüzelés eredménye az lett, hogy az oroszok megfutottak és a saját csapat előnyomulása biztosítva volt. Ügyességéért az I. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. 1917 nyarán a 36. tábori tüzérezred I. ütegénél teljesített szolgálatot a román harctéren. Az üteg ellenség nyomában haladva, a román határra ért, Chiboka községnél csapataink támadásba mentek át. Az előrehaladó gyalogság biztosítására, minthogy ott a létszám csekély volt szükségessé vált az üteg két ágyújának a rajvonalba való elhelyezése. Az elhelyezés sikerült és a két ágyú fedezete alatt gyalogságunk veszteség nélkül haladva oly állást foglalt el, ahol hosszú ideig tarthatta magát. Ügyességéért a II. oszt. ezüst vitézségi érmet nyerte. 1916 nyarán a lucki áttörésnél ezrede a Dnyeszterhez közel Pohorlóc községtől jobbra volt állásban. Az orosz áttörés megingatta az egész frontot, úgy, hogy az oroszoknak sikerült Darnóváriék visszavonulását is elvágni, annyira, hogy az üteg csak nehezen járható szántóföldön, bujkálás szerűen vonulhatott vissza. Ez alkalommal az ütegnek egy magaslaton kellett áthaladnia, ahol Darnóvári ágyújának vezetékkocsija eldőlt. Amíg ennek felállíásával bajlódott, az üteg többi ágyúja elhaladt. Útirányukat követni nem tudván, a rendbehozott ágyúval a Jurkóc vasútállomástól jobbra eső faluba került. E falu közelében volt egy 30,5 cm-es ágyú állásban, amelynek parancsnoka értesülve a visszavonulásról, útnak indította ágyúját. A harminc és feles ágyú a nagyobbszerű emelkedésen csak nehezen haladt előre. Hogy Darnóvári ennek az ágyúnak a visszavonulási útját biztosítsa, 8 cm-es ágyújával az emelkedés peremére sietett és ott ágyúját beállítva, lőtte az ellenséges terepet, amelyen az ellenség kúszva haladt előre. Darnóvári e ténykedése következtében a harminc és feles is és a trón is feljutott a magaslatra, ahonnan már könnyen hátra juthatott. Vitézségéért a II. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. 1914 augusztus 28-án a Pukarsow községnél lefolyt kétnapos csata után csapata vissza-vonulóban volt. Éjjel egy órakor egy erősen elsáncolt ellenséges csapatra bukkantak. Erős ágyú- és kézigránáttüzet kaptak, ami pánikot idézett elő az emberekben, mert a találkozás meg-lepetésszerűen történt. Öt órai harc után sok fegyver és ágy£ visszahagyásával vonult vissza a hadosztály. E harcokból életét kockáztatva sikerült Darnovárinak két ágyút az ellenség kezéből kiragadni és a gyülekező helyre, Tomasowba vinni.”
Benkóczy Emil: Heves vármegye vitézei 123-124 old.
lakhelye: Sirok