vitéz

Szabó Ferenc

tartalékos tiszthelyettes

alakulata: császári és királyi 60. gyalogezred
született: Heves 1886
foglalkozása: kéményseprő
kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme 2x
fegyverténye: „Az 1916. május 16-i dél tiroli támadásnál a Pozzo község melletti Col-Sante magaslatot az ellenség erősen megszállva tartotta. Szabó Ferenc május 17-én Taby Árpád főhad-naggyal a Ponte San Columbo hídon átkelve, tüzérségi előkészítés után megtámadta az olaszokat. Ez a támadás kézitusával végződött, úgy, hogy az ellenség halottakban, sebesültekben és foglyokban igen nagy veszteséget szenvedett. Állásaikat a mieink elfoglalták és 8 ágyút, 6 gép-fegyvert, 6 aknavetőt, zsákmányoltak. Azonkívül elfogtak 1 törzstisztet, 2 főtisztet, 8 alantas tisztet, 156 főnyi legénységet és az ellenség pánikszerűen futott vissza. Szabó személyes bátorsága folytán érték el ezt az eredményt, mivel Szabó tiszthelyettes legelsőnek ment a legveszélyesebb pontokra, mit a legénység látva, erőteljes tusába kezdett. Kitűnő szolgálataiért az arany vitézségi érmet kapta”

Benkóczy Emil: Heves vármegye vitézei 203 old.

„Col Santo lejtőjén húzódó hatalmasan kiépített olasz állások ellen támadott 1916 május 18-ikán a dél tiroli offenzívában a 60-ik közös-gyalogezred II.-ik zászlóalja. A két szakaszból álló első rohamhullám élén Szabó Ferencz tiszthelyettes haladt és feltartóztathatatlan iramban tört utat az utána előre nyomuló századoknak. Buzdítóan példás magatartása oly lendületes rohamra ragadta embereit, hogy nemcsak az olasz gyalogság vonalán gázoltak át, hanem meglepték az ellenséges tüzérség egy ütegét is, melyet kiszolgáló legénységével együtt elfogtak. Előretörése teljes sikerre vezette zászlóalja támadását, mely az olasz vonalak elfoglalását eredményezte. A kiváló vitézséggel harcoló 60-asok ez alkalommal egy zászlóaljfőnyi olaszt ejtettek foglyul és több ágyút, géppuskát, valamint aknavetőt zsákmányoltak, ami nagy részben Szabó tiszthelyettes érdemeinek volt köszönhető.”

Magyar Nemzet Aranykönyve 170. old.
lakhelye: Heves